1196-ban említik először a települést, Cheryp néven. A 13. századtól kezdve az egri püspökség birtoka volt.
A falu lakossága egész történelme folyamán szőlő-, gyümölcstermesztéssel, mészégetéssel foglalkozott. Pincesorok veszik körül, melyekben a múltban nemcsak bort tároltak, hanem a II. világháború idején menedéket is nyújtottak a falu népének.
A Hór – völgye kapujában található Cserépfalu már évszázadok óta lakott település. A falu – 1248-ból származó első okleveles említése alapján – 1998-ban ünnepelte fennállásának 750. évfordulóját, jóllehet története a 12. század elejéig nyomon követhető.
Alapítója egy délvidéki származású birtokos, Crispinus (Csrepinus) lehetett, s a község nevét is tőle örökölte. A 13. század elején már Katapán egri püspök tulajdona lett, akinek a halálával a birtok a püspökségre szállt. Az egri püspökség tulajdonosi jogát előbb II. András, majd IV. Béla, s végül 1326-ban Károly Róbert is megerősítette, jóllehet Nagy Lajostól (vagy Károly Róberttől) már királyi (királynéi) birtokként tartják számon. Árpád-kori templomáról 1332-ben kelt okiratban olvashatunk először.
Az Anjou-korban épült Cserépvárát még Zsigmond idején is királyi (királynéi) várként tartják számon. 1443-ban I. Ulászló Berzeviczi Pohárnok Istvánt iktatja a Cserépvára és a falu birtokába, amely 1462-ben bekövetkezett halálával Rozgonyiak kezére szállt. 1495-ben a falu birtokosa már Hédervári Ferenc, 1523-ban pedig II. Lajos a Báthoryak kezébe adja. A falu 1554-ben lett a törököké.
A Báthoryak nyomán Cserép lakói valószínű már az 1560-as évektől áttértek a református hitre. Eger eleste után, 1596-ban Cserépvára ellenállás nélkül, bár csak időlegesen került török kezére.
A 17–18. században a földesúr személye gyorsan változott. A bedegi Nyáriak után Homonnai – Drugeth Zsigmond és felesége Eszterházy Mária birtokolta. Őt követte az Orlik család, majd a L’Hullier, a Forgách és az Esterházy család.
Az egri püspök, Szalai Barkóczy Ferenc, 1753-ban szerette volna visszaszerezni Cserépfalut, kísérlete azonban csődöt mondott. A 19. század elején már Dessewffi Ferenc a földesúr. Halálával az uradalom a koronára szállt, majd hitbizománnyá válásával először a Koháryaké, majd Szász-Coburg Góthai hercegi uradalom lett egészen 1945-ig.
A háború okozta népességcsökkenést a Rákosi-rendszer parasztságellenes politikája ellenére még kiheverte a település. A mezőgazdaság „szocialista átszervezése” azonban már a népességszám rohamos csökkenését eredményezte ’60-as évtizedben. Ezzel párhuzamosan megindult a település elöregedése is.
A falu megtartó ereje a rendszerváltás után néhány évvel ismét növekedni kezdett. Ennek kézzelfogható jelei a nagy volumenű infrastrukturális fejlesztések (vezetékes víz, szennyvízcsatorna hálózat és gázvezeték kiépítése) és a vállalkozói kedv megélénkülése (például: falusi turizmusba számos család bekapcsolódott). Ennek nyomán nőtt a faluba költözők száma. Az üresen álló házak iránti kereslet megnövekedése azonban elsősorban a rekreációs célokat szolgáló „hétvégi házak” elszaporodásával hozható kapcsolatba.
forrás: Wikipedia
Látnivalók
Kiállítóhelyek:
Subalyuk Múzeum:
Cím: Kossuth út 152. (Hórvölgye Művelődési Ház északi oldala)
Nyitva: V. 01. IX. 30 kedd-szombat 10.00 – 16.00
Cserépfalui Imre Emlékszoba
Cím: Noszvaji út (Posta mellett) és a Gazdaház: Kossuth út 106.
Nyitva mint a Subalyuk Múzeum, a tárlatvezető a Subalyuk Múzeumban van.
Oszlai tájház
Cím: Hór-völgy, Oszla rét
Nyitva: V. 01. – IX. 30., szerdán és szombaton 10.00 – 16.00ig
Hímzés Galéria- Szegedy Barnáné hímzései
Cím: Kossuth út 35.
Megtekinthetők előzetes bejelentkezésre,
Tel.: 49/423-155
Art Galéria- Fehérváriné Makó Lívia festményei, lánya Szajlainé Fehérvári Erika kerámiái
Cím: Kossuth út 100
Tel.: 20/465-9866
Web: www.artgaleria.extra.hu
ŐSI MESTERSÉGEK
Mészégetés: a falu határában lévő mészkőbánya köveiből égették őseink a meszet, melyet messze vidékekre is lovaskocsikkal elfuvaroztak. Így alakult ki a Cserépiekre a „meszesek” jelző. Sajnos a nagyipari mészkőfeldolgozás megpecsételte ennek a nehéz, de igen látványos mesterségnek a jövőjét.
Fafaragás: nyáron az emberek eljártak az Alföldre summásnak. Télen pincét ástak, vagy a szerszámnyeleket készítették. Azért, hogy minél több szerszám nyelet eladjanak az alföldi embereknek, a nyeleket díszítetten faragták ki.
Lajos Árpád néprajz kutató a „Cserépi cifrafaragó” nevet adta nekik.
Faesztergályozás: a mai napig élő foglalatosság , nagyon sok szép használati eszköz, dísztárgy, ajándék készül így, melyek egy részét a Subalyuk – Múzeumban meg is lehet vásárolni.
Kósik Lajos Cserépfalu, Noszvaji út 6
Népi kovács: Mizser András (Cserépfalu, Kossuth út 102 tel:30/2398006) kovács viszi tovább ezt a nehéz, de szép szakmát. Csoport érdeklődés esetén is bemutatja a kovácsolást.
Hímzés: Szegedy Barnáné, Malvinka néni saját otthonában rendezett be egy kis galériát a cserépi hímzésekből. (Kossuth út 35. tel: 49/423-155)
KŐ ÉRTÉKEINK
Cserépfalu rendkívül sok egyedi értékei közül, igen sok a természethez kapcsolódik. Kőzetek közül itt megtalálható a mészkő, a riolittufa, a tufa, a pala. Biztosan megéri számba venni őket:
Természeti értékek: Ódor – várrom
Subalyuk barlang
Ördögtorony kaptárkő
Ördög csuzda
„Túrbucka” domb kősziklái
Mész patak kanonja
Bikabeállók
Építészeti értékeink:
54 m magas református templom
Védett népi házak
„Kisamerika” barlanglakások
Millenniumi Kilátó
Berezdi sétány
Kőpor – lyuk
Pincesorok
Faragott, díszített pincék
Rakott kőfalak
Díszes kéménykalapok (Kossuth út 127.)
Régi temető fejkövei
Alkotmány út végi kerítés (várbástya)
Kőkultúra
Cserépfalu és hat mikrotérségi település mintegy 470 millió forintot nyert EU-s pályázaton, Bükki Kőkultúra, Bükk Déli Kapuja címen. Ennek a fejlesztésnek a zászlóshajó projektje a Cserépfaluban 2010-től épülő Látogatópark, (Hór-völgy elején) ahol Fogadóépület, Kiállítás, Subalyuk-Múzeum, étterem, büfé, kerékpárkölcsönző, bográcsozóhelyek, játszótér, parkoló, ajándékbolt, mészkemence lesz kiépítve. A projekt része egy gumikerekes Dottó kisvonat is.
forrás: www.cserepfalu.hu